EN régi oldal

Önkéntes beszámolóink: Saci

2020.03.31.

Saci beszámolója

 

 "Hogyan lássam a valóságot, ha fülig valójában szerelmes vagyok?" Olvassátok szeretettel Saci beszámolóját Sevilláról Mendozából. Remélem, hogy sokan kedvet kaptok akár a következő égből pottyant projekthez.

Tavaly májusban az égből pottyant az ölembe az Artemisszió felhívása a sevillai projektről, így teljes meglepetésként ért mikor a jelentkezéstől számítva egy héten belül Marinával ültem az irodában, majd még egy héttel később landolt is a gépem Andalúziában.

Projektünk bevándorlási témakörökkel foglalkozott, meglehetősen széles körben, így nem is egyedül voltam, hanem 4 másik önkéntessel. Az elején fura volt teljesen idegen emberekkel élni, sőt közülük kettővel munkaidőben is, szabad időben is folyton együtt lenni. Most úgy gondolom, ez is a megérkezés és a megismerés részeként sok tapasztalatot adott. Hiába voltunk mind az 5-en szinte teljesen mások, valahogy mindannyian itt kötöttünk ki, volt bennünk az elejétől kezdve valami közös, ami idővel természetesen még közelebb hozott minket egymáshoz. Illetve ezt legalább annyira a fogadó szervezet munkatársairól is elmondhatom.

Az egyetemi évek alatt voltam gyakornok is több helyen, de össze sem lehet hasonlítani a kettőt, milyen élmény, akár szakmailag vagy személyesen mennyi lehetőséget kapsz a fejlődésre és a tanulásra egy önkéntességgel. Mert itt semmi sem a szó szoros értelmében vett „kötelező”, mint a kötelező gyakorlaton.
Egy idő után azt vettem észre, hogy nem jut eszembe reggel, hogy hivatalosan „dolgozni” megyek. Figyelmet, energiát kaptam egy csapattól, és ettől én is feltöltődtem és így én is figyelemmel tudtam feléjük fordulni, a saját ötleteimet is megvalósítani a közreműködésükkel. Számomra valami ilyesmi lehet, amikor az ember a munkájával önmagát is kifejezheti.

Az elmúlt 9 hónapban csodálatos embereket ismerhettem meg, akik a saját életükben, vagy az én szememben igazi rock sztárnak számítanak. Bátrak és mernek megmozdulni más emberekért, kimerik mondani a gondolataikat, de nem támadnak vele senkit, csak megfogalmazzák, hogyan látják az adott kérdést, sőt a hibákat is képesek belátni, és sok év tapasztalata után is tanulni, fejlődni szeretnének. Azt hiszem, életemben először példaképem van, ha megnövök olyan szeretnék lenni, mint ők. Vagy csak egy picit legalább magamban hordani valamit belőlük. Bízni a másik emberben, időt és energiát fektetni bele, meghallgatni és támogatni a saját útján, versengés vagy irigység nélkül.

Azt hiszem, valamennyire objektívnek kellene maradnom a beszámolóval kapcsolatban, de hát ez szinte lehetetlen. J Hogyan lássam a valóságot, ha fülig valójában szerelmes vagyok?

Ha szeretnétek többet megtudni a Solidarity Corps programjairól, támogató szervezetet kerestek vagy nem tudjátok, hogy fogjatok hozzá, írjatok nekünk: evs@artemisszio.hu
#erasmusplus #esc #volunteering